2 évvel ezelőtt viszont minden eltűnt .
Anyáéékal éppen a hétvégi túránkra mentünk, mikor egy kocsi belénk gázolt. Anya és apa a helyszínen meghaltak. Én súlyos sérüléseket szenvedtem de túléltem. A kórházban őket kerestem . Mikor meghallottam hogy nincsenek többé nem akartam hinni nekik. Egész nap üvöltöttem. Egyszer mikor már úgy voltam vele hogy feladom , és követem anyáékat bejött a nővér és morfiumot fecskendezett belém.
A hangom halkulni kezdett, a görcsbe rándult tagjaim pedig elernyedtek . Egy nyugodt és csendes helyen voltam. Ekkor az egész életem megváltozott.
Amint haza engedtek a kórházból a nagynénémhez küldtek , akit még életemben nem láttam. Nem beszéltünk , a lakásban is alig futottunk össze. Nem törődött velem csöppet sem . Hiányozni kezdtek anyáék és vissza akartam menni abba a világba ahol a kórházban voltam. A csendes és nyugodt helyre.
Elmentem egy kisboltba ami a ház mellett volt és loptam egy kis sört, mivel még nem múltam el 18 és nem adták volna ki nekem.
Amint végeztem vele , megint úgy voltam vele hogy nem érdekel a világ és a gondok amik vele jártak. Sokkal jobb volt abban a világban lenni. Nem érdekelt hogy ki mit gondolt rólam abban a pillanatban. Alig vesztettem el néhány napja a szüleim. A szüleim akik szerettek. Ezt senki sem értheti meg. Senki.
Egy 16 éves lány voltam akinek összeomlott a világa és most az alkoholba menekült.
Aznap este nem mentem haza és ez a nagynénémnek fel sem tűnt, szóval egyre kevesebb időt töltöttem otthon és többet az utcán részegen.
Egyszer egy olyan bandába akadtam ahol drogoztak. Megkínáltak én pedig szó nélkül elfogadtam. Megint magával ragadott az a csodálatos érzés. Nyugalom , csend békesség.
Ez az a nap amikor drogfüggő lettem. Ez az a nap amikor már tényleg nem érdekelt semmi csak hogy elmeneküljek minden fájdalom elől amit valaha okoztak nekem. Hogy a sebeim elfedjem a drogokba és az alkoholba menekültem, és a mai napig ebben a világban élek.
