Elmentem mellette és kiléptem az utcára. Már több mint 1 napja nem lőttem be magam és hiányzott az érzés. Általában minél több időt töltök el két belövés között annál jobban érzem hogy ez a világ nem nekem való. A régi sebek visszatérnek és felemésztenek.
Útközben beszaladtam az egyik kisboltba és vettem egy kis whiskey-t amit addig ittam amíg a törzshelyemre nem értem. A 'haverjaim ' már mind vártak rám. Ők voltak az elsők akikkel beszívtam és azóta is velük vagyok. Sokkal jobban tekintem őket a családomnak mint Mia nénikém. Ők legalább minimálisan törődnek velem.
-Hali Hayley . -köszönt Emma . Intettem felé , majd Mikehoz siettem aki már készítette ki nekem az adagom.
-Bocsi csajszi , de ma csak ezzel szolgálhatok. -nyújtott felém egy jointot. Megvontam a vállam és hálám jeléül adtam egy csókot neki. Elővettem az öngyújtóm és megnyújtottam a nyugalmat jelentő kis cigimet.
Amint beleszippantottam már is éreztem a hatását. A szám enyhe mosolyra húzódott és éreztem ahogy megint elszáll a fájdalom. De egy pici mindig marad a helyén amit semmi nem tud begyógyítani. Talán az évek , de még az sem biztos.
2 év telt el mióta a szüleimet elvesztettem. Azóta is ott van az a kis lyuk a szívemen. Félek egyszer belehalok ebbe az életmódba , de nem érdekel hiszen itt olyan boldog lehetek mint a szüleimmel.
-Minden rendben Hayley ? -kérdezte egy távoli hang . Lassan nagyon lassan a hang irányába fordultam.
Egy elmosódott személy integetett nekem. Nem tudtam kivenni hogy ki az . Hunyorogva sem láttam , de ő közelített.
Mikor idaért felismertem. Cher volt az a régi barátnőm. Még 2 évvel ezelőttről. Undorodva lépkedett el a haverjaim mellett. Mikor meglátott mintha megijedt volna tőlem.
-Hayley ? Te vagy az ? Mióta ..... Most velem kell jönnöd . -mondta és megfogta a kezem.
-Ne feszkózz . Nyugi van . Mit akarsz ? -mondtam neki nagyon lassan.
-Ez nem te vagy. Mióta lógsz ilyen lepukkant helyen. -mondta volt legjobb barátnőm az 'otthonomra ' . Felemeltem a kezeim és megvontam a vállam.
-Rég. De te mit keresel ezen a lepukkant helyen ? Úgy tudtam hogy te nem jársz ilyen emberek közé. -mutattam a többiekre és egyben magamra is.
-Hayley ez nem te vagy . -rázta a fejét és megfogott a vállamnál hogy felállítson. Én elhúzódtam tőle.
-Tudok magamtól is menni . - flegmáztam és elindultam az utcából kivezető úton , csakhogy a második lépés után a falnak dőltem.
Emmáék röhögtek rajtam , sőt még én is magamon. Nem éreztem azt fájdalmat amit az esés okozott , csak azt hogy milyen vicces helyzetbe keveredtem.
Cher megint mellettem termett hogy segítő kezet nyújtson nekem.
-Te nem vagy normális ! Haza viszlek. -mondta és segíteni próbált , de megint elhúztam a kezemet.
-Nekem ez az otthonom !-ordítottam , amitől kicsit megijedt.
-Hayley tudom hogy ez nem te vagy ismerlek ...
-Nem ! Ismertél! Az még akkor volt mikor volt családom . Annak már vége . Más ember lettem ,szóval ne mond hogy ismersz. Csak is én ismerem magam .-mondtam neki , mire meghátrált. Megrázta a fejét és felsegített.
-Ismerlek.Tudom hogy ez nem te vagy . Te nem ez vagy . -ismételgette , de én megint elnevettem magam.
-Hát nem érted ? Ez vagyok én . -suttogtam a fülébe. - Már ilyen vagyok. Ezen nem tudsz változtatni .-mondtam röhögve és hallottam hogy a többiek is röhögnek.
-Ez engem nem érdekel. Haza viszlek. -mondta és rángatni kezdett , mivel nem volt erőm a saját lábamra állni.
Kiment az utcasarokra és fogott egy taxit. Mikor megállt előttünk megláttam hogy a sofőr egy unikornis.
-Csókolom Unikornis bácsi ! Milyen ízű a szivárvány ? -kérdeztem miközben betuszkoltak a kocsiba.
-Ne foglalkozzon vele. Túl sokat ivott és már elmúlt 18 szóval ne szóljon be ha lehet. -mondta volt barátnőm majd bediktálta egy címet.
-Hova megyünk ? -kérdeztem és arcomat a hideg üvegnek nyomtam.
Sajnálatos módon hamar hozzájuk értünk így nem tudtam tovább beszélgetni az unikornis bácsival. Intettem neki és máris kint voltam az utcán.
Most már kicsit biztosabban jártam a lábamon szóval elutasítottam Cher kezét és egyedül vettem célba az előttem mozgó házat.
Egyszer csak egy nagyon fényes szobába kerültem . Felnéztem a plafonra bele a sárga fénybe . hirtelen felvillant előttem egy arc . Egy ismeretlen arc. Nem volt időm megfigyelni az arcot , mert minden elsötétedett és össze estem a hideg padlón.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése